HTML

Ki lenne jobb nála?

2020.01.13. 01:41 Ciber

Mindenki számára nyilvánvaló, hogy ha a demokratikus ellenzéki pártok nem működnek valamilyen formában együtt, akkor 2018-ban kevesebb képviselőjük kerül be a parlamentbe, mint 2014-ben. A választók pedig csak lesnek ki a fejükből, hogy ez a tény még sem sarkallja arra az ellenzéki pártokat, hogy végre leüljenek egy tárgyaló asztalhoz és egyeztessenek, összefésüljék programjaikat, közös programot alkossanak, összesítsék erőiket.
Az ellenzéki pártok rendszeresen azt kommunikálják, hogy a Fidesz-KDNP milyen rossz - ehhez naponta kapnak a kormánypártoktól muníciót - de azt nem, hogy helyette mit, miért, hogyan tenne és az miért lenne jó a választóknak.
A választók pedig egyre többször kérdeznek vissza, hogy ki lenne jobb a jelenlegi kormánynál? Nem az tehát a kérdés, hogy a Fidesz-KDNP kormány jó, vagy nem, hanem kivel, mivel lehetne őket helyettesíteni?
Az átlag polgár egyszerű, érthető mondatokat ért meg, nem az agyon bonyolított, többszörösen összetetteket, teli idegen eredetű kifejezésekkel. Azokat érti, amik az ő életére kihatnak. Talán emlékszünk még az internet megadóztatásával összefüggő budapesti és százezres és vidéki tömeges tüntetésekre.
internet_ado_ellen3.jpg
700 Ft az embereknek jobban fájt, mint a diktatórikus kormányzás, a demokrácia, a fékek és ellensúlyok lebontása, az állami szintre emelt korrupció, mert az előbbit közvetlenül érezték a zsebükön. Pedig az utóbbiak többet vettek ki a zsebükből, de a közös pénz - közpénz - pazarlását, lenyúlását nem közvetlenül érzékelték.
Jó lenne tehát, ha összehangoltan lépne fel a demokratikus ellenzék és arról beszélne, ami a választókat érdekli, ami közvetlenül érinti, amit jobban tudna tenni, mint a jelenlegi. Amiért érdemes felemelkedni a fotelből és elmenni voksolni.
Nem azt mondom, hogy a mára már ezer milliárdra tehető pénzlenyúlásokat ne említsék. Említsék, de ne ez legyen a fő mondanivaló. Ha valamit sokszor hallunk, úgy mond' közömbössé válunk velük kapcsolatban. Egyre több a szkeptikus ember, akik egy kézlegyintéssel elintézik a lopásokról, korrupciókról szóló napi szájtépéseket azzal, hogy a régebbi kormányok is loptak. Már nem is gondolja tovább, hogy a jelenlegi kormány nagyságrendekkel többet hasít ki a közpénzekből, mint az elődei összesen.
Ha egy választás lefutottnak tekinthető, nagyon sokan nem fognak elballagni a választási urnáig. Miért mennének - mondják - úgy is a Fidesz-KDNP győz. Pedig a legfontosabb azok megnyerése lenne, akik nem szándékoznak részt venni a választásokon, bár a jelenlegi kormány tevékenysége nem tetszik nekik.
Pedig vannak jó elképzelések a gazdaság felgyorsítására, a jövedelmek közelítésére az európai átlaghoz, az oktatás és az egészségügy színvonalának jelentős emelésére, annak jelentősen több pénzzel támogatására, a szociális háló helyreállítására. a korrupció jelentős csökkentésére, a jogállam helyreállítására, a félelem megszüntetésére, a stabil, kiszámíthatóbb jövő megteremtésére. Mi lenne, ha ezeket egyeztetnék egymással és közösen képviselnék. Ha nem egymás ellen nyilatkoznának, hanem egymásért. Naivság lenne ezt elvárni felelősségteljes politikusoktól?
Miért nem ezt mondják el a pártok, azzal, hogy mennyi mindenben egyetértenek és nem azt, hogy néhány apró elképzelésben nem? Az előbbi fontosabb lenne és célravezetőbb is.
Akkor kire szavazhatok 2018-ban? Ki, vagy kik fogják a választókat valóban képviselni? Kik számára lesz fontosabb a közérdek, mint a rövidtávú pártérdek?

Szólj hozzá!

Címkék: tüntetés Fidesz-KDNP Internet megadóztatása ellen Szombathelyen

Választói szemmel avagy „Mert élni kell”

2017.10.18. 13:57 Ciber

rodin-gondolkodo.jpgItt és most nem szeretném felsorolni a Fidesz-KDNP kormány összes hibáját, bűnét. Ezeket feltételezem, hogy aki nyitott szemmel és füllel él, az tudja. Félelem, depresszió, szégyen, gyűlölet, tehetetlenség, düh, kilátástalanság az, ami ma a magyar emberek többségét jellemzi.

A felmérések szerint hazánkban az emberek többsége kormányváltást akar. A logika azt diktálná, hogy ha a nép – amelyik a képviselői útján gyakorolja a hatalmat – kormányváltás akar, akkor kormányváltás lesz. Ez normális országban így működik, de hazánkban nem.

A Fidesz-KDNP kormány akkora hatalmat kapott 2010-ben, hogy bármit megtehetett. Ez a kormány pedig, ha érdekei úgy kívánják, meg is tesz bármit a hatalom megtartásáért, eddig sikeresen. A kérdés, hogy mi lesz 2018 után?

Minden kormánypárti híresztelés ellenére biztos vagyok benne, hogy az ellenzéki emberek is magyarok. Szeretik a hazájukat, szeretnék, ha gazdag ország lennénk, ha polgárai boldog, elégedett emberek lehetnének. Nem hiszem, hogy a kormánypárti emberek ezek ellentétei lennének, még is szakadék van köztünk. Ezt a szakadékot pedig a kormány politikusai egyre mélyítik.

Ma a politika a kormánypártiak részéről leegyszerűsített. A hatalmuk megtartásáról szól, és a másik oldal elutasításáról, bármi áron. Ez a gondolatmenet feltételezi azt, hogy a hatalom most jó kezekben van és ha a kormány elveszti a választók bizalmát, akkor a 2010 előtti kormányzás jön vissza. Ez messze nem így van, még akkor sem, ha nem vesszük figyelembe azt az el nem hanyagolható tényt, hogy ahány ellenzéki párt, az mind mást akar, ha nem is nagy a különbség köztük. Még az MSZMP utódpártja, az MSZP esetében sem igaz. Ez a párt minden hibájával együtt nagy valószínűséggel megtanulhatta, hogy már csak legfeljebb egy esélye lehet a bizonyításra. Annak veszélye viszont egész biztosan nem fenyeget, hogy egyedül képesek a jelenlegi kormányt leváltani.

Nézzük a logika oldaláról a tényeket! Egyre gyarapodnak a születő törpepártok. Vajon miért? Én három okot látok.

  1. Mivel a kormány igyekszik az MSZP-hez és Gyurcsány Ferenchez kötni minden ellenzéki pártot, - a hívőinek ismételgetve, bizonyítva, hogy egy „komcsi-libsi” összeesküvésről van szó, akik a széplelkű igaz magyarok életét akarják tönkretenni, - azok el akarnak határolódni a nagyobb ellenzéki pártoktól.
  2. Néhányan a hatalomba, de legalább is a parlamentbe akarnak kerülni. Ők az igazán megélhetési politikusok.
  3. A Kormánypártok támogatásával létrehozott úgynevezett kamupártok, akik az ellenzéki szavazatok osztására jönnek létre, vagy mindössze a választások alkalmával kapott pénzre hajtanak. Számuk ma már jóval kétszáz felett van.

Az is tény, hogy a legnagyobb demokratikusnak mondható ellenzéki párt is csak legfeljebb 10% körüli támogatottsággal bír, tehát kormányváltásra egyedül, egy demokratikus ellenzéki pártnak sincs esélye. Megállapítható ebből, hogy csak valamilyen közös fellépéssel lehet a győzelem esélyével számolni. Itt kezdődnek a gondok. A pártérdek és az ország érdeke együttesen ma nem képviselhető. Kompromisszumokra lenne szükség de…

  1. Egyik párt a másikkal nem akar egy platformon mutatkozni, mert akkor a kormánypártok azonnal összemossák őket a 2010 előtti kormányzás visszahozásának vádjával. „gyurcsányistának”, „komcsinak”, „libsinek” lesznek kikiáltva. Mára már a „sorosista”, „migránssimogató”, jelzők is gyakoriak. Ezektől pedig félnek, mert a pártjuk lejáratását nem szeretnék, tehát inkább maradjon a kormány és az ő „becsületük”...
  2. Egy listán, vagy több listán induljanak a választáson? Egy listán nem akaródzik a fenti okok miatt, több lista pedig problémás. Ha két kis párt fog össze, annak a választói törvény alapján legalább 10%-ot kellene elérni, egyedül pedig az 5%-os minimumot sem érik el. Két lista talán még beleférne, ha több már sok is lenne, feltéve, ha egyéni körzetekben egy közös jelölt indulna.

Mindkét esetben lenne tennivalója a demokratikus ellenzéki pártoknak, de alig látható ennek szándéka. Az LMP és a Momentum külön utakon jár. Az MSZP Botkával diktálni akart és most bajban van. A DK is külön listát indít, remélve, hogy az MSZP-től eltávolodottakat begyűjtheti. Az Együtt, a Párbeszéd, a Liberálisok és a MOMA részéről időnként felröppen a hír, hogy valamiféle közösséget hoznának létre. Néhány nem régen alakult kis párt pedig helyezkedik, próbálkozik.

A választók pedig kapkodják a fejüket, nem értik, hogy miért nem tud a demokratikus ellenzék valamiféle együttműködést produkálni. A kormány naponta ad fel magas labdát az ellenzéknek, ami valójában gumicsont, rágódjanak egy napig mindegyiken, addig sem arról beszélnek, mit ajánlanak alternatívaként.

Talán nem vagyok egyedül a gondolattal, hogy a 2014-es választások után együtt kellett volna maradni. Leülni ahhoz a kör alakú bútordarabhoz és ötletelni, tárgyalni, közös döntéseket hozni, közös minimum-programot alkotni, közös közleményeket publikálni. Akkor most nem itt tartanánk.

Érdemes még egy felvetésről szót ejteni. A Jobbikkal való együttműködés lehetőségéről publikáltak többen is az utóbbi időben. A demokratikus ellenzék döntő többsége azonnal elutasította ezt a lehetőséget, a Jobbik pedig sietett kijelenteni, hogy erről szó sem lehet. A Jobbiktól nem is vártam mást, hiszen semmi okuk, érdekük nem fűződik hozzá, hogy a demokratikus ellenzék kerüljön kormányra. A demokratikus ellenzék vajon mit ajánlana cserébe? Sokan elpártolnának mindkét oldaltól, ha a tűz és a víz összefogna, hiszen gyengítenék egymást. Könnyen belátható, hogy ez sem járható út, bár ha helyileg lennének alkuk olyan választó körzetben, ahol ezáltal egyértelmű a másik győzelme, egymás javára visszalépések történnének, el tudnám fogadni, ha azt más háttéralku nem követné.

Itt tartunk most. A választók egy része dühöng, mert nem látja a fényt az alagút végén, a másik része legyint és nem fog részt venni a választásokon, a harmadik része pedig – és ez a legrosszabb – behódol a kormánynak, „Mert élni kell”.

Eszembe jutott a történelmünkből egy kép. 1956 végén a leggyűlöltebb ember hazánkban Kádár János volt. 1957 május elsején pedig 200.000 ember tapsolt neki a Hősök terén, „Mert élni kell”.

Szólj hozzá!

Címkék: ellenzék választók demokratikus Fidesz-LDNP

süti beállítások módosítása